|
Kötetünkben Prohászka Ottokár karácsonyi írásait gyűjtöttük egybe. Szépirodalmi igényességű esszék, elmélkedések ezek, időnként novellisztikus, elbeszélő vonásokkal. Ugyanakkor nem a gyertyafényes, csillagszórós, szentimentális karácsonyi hangulat felkeltése az író célja; ellenkezőleg: a földre szállt Istengyermek és a betlehemi történet minden szereplője alkalmat ad neki, hogy az ünnep újragondolására késztessen minket, vagyis hogy az egyetlen napig tartó öröm, béke és boldogság helyett egész évben hassa át gondolkodásunkat, tetteinket az evangélium eszméje.
Székesfehérvár szentéletű püspöke apostoli elhivatottságában úgy tudta megfogalmazni ünnepi gondolatait, hogy azok nemcsak szebbé teszik a karácsonyt, de felemelik, imádságra, s nem utolsó sorban lelkiismeret-vizsgálatra késztetik az olvasót.
"Sokan, akik az evangéliumot nem értik, a néptől karácsonyi, édes lelkületet várnak. ... Ők a szeretetet cukrosnak, az evangéliumot málnaszörpnek gondolják, s a kis Jézus barlangját marcipán-házikónak nézik, amelyből kedvükre törhetnek ingerkedő angyalkák és cukorkát váró gyermekek. Igaz, hogy a karácsonyi evangélium szeretet és béke; de olyan szeretet, amely tüzet hozott a földre...."
|