|
Huszonöt évszázaddal ezelőtt a görög Kosz szigeten keletkezett egy kivételes dokumentum. a kor legkiválóbb orvosának tanítványai körében lejegyezték a világ első orvosi etikai kódexét, amelyet a mester nevéről hippokratészi eskünek neveztek el. Csaknem 2500 éven keresztül határozta meg az orvoslás lényegét és az orvosok kötelességeit. ... Első elve kimondta, hogy az orvosnak a rábízott betegek javát kell keresnie. A hippokratészi eskü hirdette az élet sérthetetlenségét is. "Senkinek nem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat." ...
Az erre az alapra felépült orvostudomány a nyugati civilizáció egyik tartóoszlopa lett. Ez az orvosi ethosz csaknem huszonöt évszázadon át sértetlenül fennmaradt. Csak a XX. század hozott ezen a téren drámai változást. .. A nemzetiszocializmus kora lett az az időszak, amikor az orvostudomány az igazság szolgálata helyett egy borzalmas ideológia szolgálatába állt. Az ember azt gondolta volna, hogy az erkölcsi sokk következtében, amit a náci tömeggyilkosságok feltárása kiváltott, az orvostudomány véglegesen szakít az emberi élet és az egészség ellen irányuló gyakorlatokkal. De nem ez történt. ...
Napjainkban tömegesen kétségessé vált az emberi élet szentsége, s az orvosok egyre gyakrabban jelennek meg az élet védelmezői helyett a halálhozók szerepében. ..
Ha az orvostudomány civilizációnk egyik tartóoszlopa, akkor ez azt is jelenti, hogy civilizációnk alapjait is elérte az erózió folyamata. Nem véletlenül beszélt II. János Pál pápa "a hall civilizációja" és "az élet civilizációja" közötti harcról azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amelyekben az orvostudományok képviselői főszerepet játszanak. Lehet, hgy nem túlzás teht azt állítani, hogy az emberiség sorsa az orvosok kezében van."
részletek az előszóból
|